Paziņojumi presei - Bye-bye F1, helló M1!

Bye-bye F1, helló M1!

Három évadot töltöttem a Forma-1-ben, és mondhatni, minden percét élveztem. Na jó, nem épp az összest, mert (újoncként, teljesen ismeretlen területen) követtem pár bakit például gumiválasztásnál vagy a stratégia felépítésénél, de tényleg ritkán.
28 évesen, a mezőny legfiatalabbjaként kaptam helyet a legnagyobbak között, ahol akadt még három 29, két-két 30, illetve 31 éves, míg a többiek már tapasztalt őskövületek voltak. Ismeretlen terep volt mind a menedzser, mind pedig a pilótája számára, ráadásul egy olyan kocsiban, amely esetében még arra sem adtak esélyt, hogy a Q2-be bekerüljön. Jelentem: jutottam be az első 15 közé, nem is egyszer. Pontot ugyan nem sikerült szerezni, egy 12. hely volt a legjobb, amit nyújtani tudtam. Most nyugodtan lehet legyinteni erre az eredményre, bár bennfentesek tudják, az F1-ben a kocsi számít, a pilóta nem túl sokat. Persze, van lehetőség a technikai hiányosságokat olykor egy-egy jó stratégiával, egy kis rizikóval és jó nagy adag szerencsével is, néha bejön, néha nem. De amikor bejön...!
Nem akarom lelőni a poént azoknak, akik a királykategóriáról álmodoznak, annyit mondok érdemes kipróbálni. Teljesen más világ, más dimenzió, óriási tapasztalatot és teljes szemléletváltást hozhat, és kicsit talán másként állsz a dolgokhoz, amikor legközelebb elindulsz egy-egy futamon vagy versenysorozatban. Az F1 olyan hely, ahol nagyon kicsin nagyon sok múlhat. Ismétlem: érdemes kipróbálni.
Eredetileg két idényre terveztem, végül három lett belőle. Akár maradhattam volna, de elég kérdéses volt számomra, hogy - a tulajdonosváltásra készülő csapatnál - a következő két évadban tudok-e az eddigieknél többet nyújtani. Ezért a szezon felénél bejelentettem, hogy nem folytatom.
Elvégre – ha ideiglenesen is, de - a motoros álmaimról mondtam le a Forma 1-es álmaim javára, és most már egy beteljesült álommal a hátam mögött próbálkozhatok két keréken is egy régi/új álmot szőni magamnak.
Remélem a legjobbakat!